Sziasztok! 

Korábban már többször írtam kedves barátom Hulej Emese csodálatos, új könyvéről. A poszt aktualitása, hogy beharangozzam a következő könyvbemutató helyszínét, ami Szentendre lesz. Az időpont még nem került napvilágra, aminek azért örülök, mert így még egyszer írhatok róla, amikor már a konkrét időpont is kiderül. 

A könyvet decemberben olvastam erről a csodálatos nőről, Elischer Edithről és családjáról. Amellett, hogy imádom az írónő stílusát, két 'hűha' pillanatom is volt a könyv olvasása során. Az egyik, hogy Edith és én 74 év különbséggel egy napon születtünk. Vajon mennyit jelenthet pár évtizeddel korábban születni? Más korban, más behatások érnek, de vajon másképp is gondolkodunk a családról, hivatásról, kötelezettségekről, elköteleződésről, hűségről, szeretetről?! Ugyanazon értékeket tartunk fontosnak és ugyanazokat adjuk tovább a gyerekeinknek is, mint ahogy ők tették? Ebben a múlt századi történetben nem 'csak' egy nő, de egy egész család, egy egész korszak mindennapjaiba pillanthatunk bele a cukor poros sorok között. Mindez az írónő lebilincselő és magával ragadó stílusában bontakozik ki.  

Unoka a Gerbeaud-házból - Líra könyv

A második meghökkentő pillanat ideje korán érkezett, úgy a könyv egy negyedénél talált el, mindössze két, súlyos mondatával. "Minden család életének van aranykora. Amikor már mindenki megszületett, de még senki nem halt meg." Az ember óhatatlan önmagára és saját családjára gondol ilyenkor. Vajon rájövünk, hogy amit épp élünk azaz aranykor? Tudatában vagyunk ennek? És akár igen akár nem, vajon mind kihasználjuk jól ezt az időt? Összevethető-e a ma élők vesztesége Edith családjának veszteségeivel és megpróbáltatásaival? Nem tudom. De aki jót akar magának beszerzi ezt a könyvet és találkozik az írónővel Szentendrén. Hamarosan....