Mivel az utolsó kötet címe Függés és sajnos tudható hogy vetett véget az életének, semmiképpen nem számíthatunk happy end-re. A függés az függés és nincs mit szépíteni rajta. Tove sem teszi, de mindvégig kitartóan küzd ellene. Vannak hosszabb és rövidebb 'mentes' időszakai és szerencsére van olyan hosszabb szakasz az életében, amikor ebben a küzdelemben segítségére van egy szerető, odaadó és kitartó társ. De ami talán még aktuálisabbá teszi, hogy beszéljünk az életéről, azaz első két kötet: a Gyerekkor és az Ifjúkor.                  

Ahogy említettem ezek rövid kötetek, de annál megrázóbbak. Az északi államok élen járnak a család- és gyermekvédelem terén. De nem volt ez mindig így. Sőt. Az írónő úgy mutatja be a bántalmazás, zaklatás és erőszak megnyilvánulásait, mint bármely hétköznapi, megszokott eseményt. Ugyanis Tove gyerekkorának szereplői között van olyan, aki kiskorúként esett teherbe. De olyan is akadt, akit az alkohol függő szülei bántalmaztak hol verbálisan, hol fizikailag és ha már itt tartunk az említett szülők egymást sem kímélték.                                                                       

A gyerek érintettség okán talán az első kötet a legsokkolóbb, de mégis ez a kedvencem a három közül, mert a gyerekkor olyan mint a hajnal. A nap kezdete, amikor még bármi lehetséges. Kiváltság látni, hogy mi lesz egy gyerekből mire felnő. Bámulatos, hogy Ditlevsen már kora kamaszkorban milyen kifejezően ír:                                          

                                                                                                                                                                                      

                                                                                                                                                                                      

Telis-tele érzelmekkel. Sőt elég bátor ahhoz, hogy meg is mutassa az írásait az egyik újság szerkesztőjének, aki azt tanácsolta, hogy próbálkozzon pár év múlva, amikor már idősebb lesz. Hiszen ilyen fiatalon még nem lehet szerelmes verseket írni. Bizonyára sok tehetség veszett volna oda, ha mind megfutamodtak volna az őket ért első kritika hallatán. Tove sem adta fel. Író lett. Egy válságokkal és nehézségekkel övezet élet árán. A Koppenhága-trilógia bár rövid kötetekből áll,  mégis jó darabig emészteni kell a benne olvasottakat. Bevallom egyes részeknél értetlenül álltam, hitetlenkedve azon, hogy a leírtak valóban megtörténhettek. És a kötetek végén valami megmagyarázhatatlan űr marad, az írónő szavaival élve valahogy így:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Vékony húr, ha elszakad -