Kedveseim!

Most könyvajánló következik! Itt a tavasz, úgyhogy jöjjön egy kis szerelem.

Valérie Perrin első regényét ajánlom a figyelmetekbe: 'A vasárnap koldusai'-t.  Ez a könyv az emlékekről és azoknak feldolgozásáról szól. Meg persze a szerelemről, illetve annak különböző formáiról, a plátói, a jelenvaló és a halált hozó szerelemről. Úgyhogy ez nem amolyan habos-babos, pelyhes, bolyhos, cukros love story, amit lazán a strandon olvashatunk. Eleve egy idősek otthonában indul a történet, ami nem sok vidámságot ígér első neki futásra! Mondanám, hogy másodikra se! Mégis hamar elmerülünk ebben kötetben. Az írónő érdekes stílusának köszönhetően, magamhoz képest fergeteges gyorsasággal olvastam el.

Két ember életét ismerhetjük meg, két párhuzamosan futó történetben. Tehát két hősünk, hősnőnk van. A 93 éves Hélène, aki a 19-es szoba lakója és az őt ápoló Justine, aki 21 éves. Jól megértik egymást. Vagy inkább Justine érti jól Hélènet. Az alig több mint 70 év korkülönbséget Justine játszi könnyedséggel hidalja át. Öreg lelke van. Korát meghazudtoló bölcs meglátásai miatt gyakran elfelejtjük milyen fiatal. 

Felnőtt korunkra mindannyiunknak kialakult az értékrendünk. Vannak elveink és a saját szűrőnkön át szemléljük a világot. Persze folyamatosan érnek minket behatások, amik csiszolnak rajtunk, alakítanak minket. De azért kevés olyan dolog van és ritkán, melyek alapjainkban rengetnének meg. Hősnőinkkel viszont ilyen események történnek, ezáltal a könyv is eléri azt a hatást, hogy bizonyos dolgokat már ne elvágólagosan, csak fekete-fehérben lássunk, ha eddig így tettük volna.  

 Az írónő stílusa egészen sajátos. Nagyon az érzelmeinkre próbál hatni. Ha ezt a könyvet egy-két szóval kéne jellemezni azt mondanám, hogy érzelmi hullámvasút. Úgyhogy nem volt kérdés, hogy az első könyve után további két könyvét is beszerezzem. Sajnos ki kell várják a sorukat, mivel előttük még tornyozódik pár más kötet, más íróktól. Úgyhogy a Másodvirágzásról és a Tiróról majd később.....