Sziasztok!

Tavaly már írtam a Vadmadárkórházról és annak lakóiról. Lisztről és az őt és társait gondozókról. Kezdjük is a friss hírekkel Lisztről. Aki olvasta a tavalyi bejegyzésemet tudja, hogy Liszt egy Holland bóbitás, aki eredetileg Fótról érkezett, házasság céljából egy fehér selyempipi tojóhoz. Nos, az ara korai elhalálozásának következtében Liszt ragyogó külseje ellenére sajnos agglegény maradt. Sőt, ami azt illeti később sem volt sokkal szerencsésebb a szerelemben. Bár a tavasz beköszöntével sikerült megfelelő feleséget találni és a mézes heteket is rendben teltek. Sajnos nem sokáig örülhettek váratlan boldogságuknak. Lisztné ugyanis váratlanul elhalálozott.

Ez előfordul a madaraknál. A természetben ugyanis megtanulják és tökélyre is fejlesztik a problémák, gyengeségek vagy az esetleges betegségek tüneteinek elrejtését. Így az is előfordul, hogy a kórházban a madár problémája a már csak a halál után derül ki. A madarak a természet lényei közül az egyik legnehezebb esetek közé tartoznak, már ami a kezelésüket és annak sikerességét illeti. Számokban kifejezve, ha az 50 %-ukat sikerül megmenteni, akkor már igazán lenyűgöző eredményt érünk el. Más szavakkal az esetek több, mint fele halállal végződik. DE és ez egy nagy de, a Sukorói Vadmadárkórháznak lenyűgöző eredményei vannak ezen a téren. Csak a tavalyi évben 768 madarat láttak el, ebből 439 sikeresen visszaengedtek a természetbe. Ez 57%-os siker!!! De természetesen vannak a kórházban gondozott madarak, marandó sérüléssel: 197. Ebből vannak, akik elengedhetőek lesznek a későbbiekben és vannak akik továbbra is a Vadmadárkórházban fognak élni, akár életük végéig. 

Ezért engedjétek meg, hogy idén is toborozzalak titeket, jó lelkeket, akik támogathatjátok a Vadmadárkórház fennmaradását és mindennapjait, akár az adó 1 %-otokkal: Adószámuk: 18502693-1-07

Ezt a varázslatos helyet az állatorvos Dr. Berkényi Tamás vezeti. Segíti ebben felesége Ildikó és egy maroknyi önkéntes. A Vadmadárkórházban nem csak vadmadarakat fogadnak. Az állandó lakók között továbbra is megtaláljuk Elisabethet, a malacot, lovakat, de Őzit, az őzikét is: 

Sőt még egy mini kecskét is, akinek még neve sincs. 

Ez a hely teljes egészében adományokból tartja fent magát, ahol mindenki önkéntesen dolgozik. A lakók virtuálisan örökbefogadhatók, de bármilyen adománnyal lehet segíteni a munkájukat. 

Én most az adó 1%-ra szeretném felhívni a figyelmeteket! A bejegyzésben található link egy olyan videót rejt, ami szavak nélkül összefoglalja ennek a helynek és az ott dolgozóknak a szellemiségét! Segítsétek a munkájukat!